A barátom társasága nagy motor imádókból áll. Velük legtöbbször valamilyen szabadtéri program van műsoron: gyakran megyünk úgy kirándulni, hogy motorokkal érkeznek a találkozóhelyre az emberek, de sokszor szoktak a fiúk közös nyaralásnak motoros túrákat is bevállalni. Ilyenkor lemennek a Balatonra például, és körbe biciklizés helyett ők inkább körbe motorozzák. Biztosan hatalmas élvezet, de én jobban tudok értékelni egy boros vacsorát például, ahol a különböző ízek összjátéka a téma. Az én baráti társaságomnak ez a szenvedélye. Mi gyakran összeülünk egy jó, hosszan elköltött ebédre vagy vacsorára, de gyakoriak a brunchok is. Egyébként otthon is szeretünk érdekes főztöket tálalni, ezért egymáshoz is sokszor megyünk át vendégségbe.

Mivel ennyire különböző az érdeklődési köre a két társaságnak, nem nagyon sikerült még a tervünk: közös programokat szervezni, hogy le szakadjunk mindig szét. Valami csoda folytán azonban az egyik nyáron úgy alakult, hogy ugyanaz az időpont jó lett volna mindenki számára – tehát mindkét társaságnak – valami közös dologra. Annyira vágytunk már egy ilyen alkalomra, hogy egyből elkezdtünk ötletelni a barátommal, hogy akkor mit találjunk ki az adott három napra. Egyértelmű volt, hogy csak úgy érdemes szervezkedni, ha mindkét érdeklődési témakört bele tudjuk venni a programba. A közös megbeszélés után kitaláltuk, hogy épp ideális az időjárás egy jó kis gasztrotúrához, amit ezúttal motorral fogunk megtenni. Kicsit mindkét társaság kétkedett a dologban, de belementek. Volt olyan barátom, aki autóval jött, de voltak bevállalósabbak is. Őket a motoros fiúk vitték magukkal. Az útvonal megtervezését így a motoros társaság, míg az étel-italt adó helyszínek kiválasztását a gourmet társaság vállalta magára.

Arrafelé vettük az irányt, ahol már a fiúk is járatosabbak voltak, így tényleg semmitől nem kellett tartanunk, és hamarosan a többiek is el tudták engedni magukat az úton. Jártunk a Balaton partján, Sümegen, Tapolcán, Veszprémben és még Somlón is. Persze az étkezések alatt sokszor feljött témának a motorozás, és valójában tényleg érdekelt is minket, hogy hogyan szerezték meg a vezetői engedélyeket ezekhez a járgányokhoz, vagy mik a feltételek, mit jelent a korlátlan kategória. A fiúk mutattak nekünk egy oldalt, ahol minden kérdésünkre választ találhattunk: https://motorjogositvany.com/kategoria/a-korlatlan. Azért ők is meséltek nekünk történeteket, de aztán átfordult a dolog abba, hogy a weboldalt nézegettük, és az alapján válaszoltak nekünk a felmerülő kérdésekre. Elmagyarázták, hogy nem véletlenül van feltüntetve az oldalon, hogy – bár a korlátlan kategória azt jelenti, hogy az általad választott motor teljesítményének nincs alsó vagy felső határa, vagyis nincs rá megkötés – érdemes először nem a legerősebb és a legnehezebb járgányt választani, hiszen friss jogosítvánnyal még nehéz okosan lavírozni az utakon. Ők is fokozatosan kezdték, és van, akinek még mindig nincs olyan nagy motorja, mint a többieknek. Ő egyszerűen nem szeretne olyat.

A túra közben nagyon vicces volt, ahogy mi folyamatosan kóstolgattuk a borokat, míg a vezetők nem ittak egy kortyot se. A végére pedig együtt konstatáltuk, hogy a motoros csapat egyre kifinomultabb lett az ízek iránt, míg a gourmet csapat egyre bátrabban ült fel a motorokra, és élvezte a szabad száguldozást az vidéki utakon. Akik autóval vettek részt a körúton, hazaérve felkeresték az együtt nézegetett weboldalt – https://motorjogositvany.com/kategoria/a-korlatlan -, és felvették a kapcsolatot a céggel a motoros jogosítvány megszerzésének érdekében.

Többségében azért maradt mindenki a saját szenvedélyénél, de sokat adott nekünk ez az út. És azóta, ha valaki megtalál engem a kérdéssel, hogy nem tudok-e véletlenül egy jó motoros iskolát Budapesten, akkor – ezzel őket is meglepve – azonnal mutatom is nekik a oldalt, amiről olyan sokat beszélgettünk a gasztrotúrán. Szóval ha motorozni támadna kedvetek, innen tudtok informálódni előtte: https://motorjogositvany.com/kategoria/a-korlatlan.