Azért szeretek nyilvános helyeken, ételbárokban reggelizni, mert mindig új emberekkel ismerkedhetek meg. És persze az sem mellékes, hogy nagyon finomakat lehet enni.

Reggel, ha dolgozom, mindig időben kelek, és keresek a belvárosban egy-egy szimpatikus kis helyet, ahol szolgálnak reggelit. Rántottát egy teával meg kávéval, vagy valami hasonló. Igyekszem minél több helyet kipróbálni, de persze vannak állandó helyek, ahová mindig visszatérek időnként.

A legutóbb éppen egy szendvicsbárban voltam, ahol egy jó kis mozzarellás, sonkás, paradicsomos melegszendvicset kértem reggelire, mellé erős fekete teát, hogy energiától duzzadva vághassak neki a napnak.

Viszont ez egy kis hely volt, úgyhogy amikor egy fiú bejött, hogy szintén reggelizzen, már nem talált helyet magának, ezért megkérdezte, hogy leülhetne-e mellém. Én persze egyből igent mondtam, mert mint mondtam, szeretek új embereket megismerni.

Hamarosan beszédbe is elegyedtünk, és kiderült, hogy ő még tanul, csak azért kelt fel ilyen korán, hogy elvigye a régi kazettáit vhs digitalizálásra. Igen, én is pont így néztem, mint ti. Hogy mire? Vhs digitalizálás, tehát azokból a klasszikus kazettákról, amiknek a szalagját annyiszor becsípte a lejátszó kisebb korunkban átalakítják digitális formátumúra. Szóval ez annyit jelent, hogy otthon a számítógépen is meg tudod majd nyitni őket, mint a többi filet. Mondta, hogy talált egy profi másoldát, ahol tutira rendesen megcsinálják, mert elvileg próbálta már máshol, de nem volt megelégedve velük, mert silány munkát végeztek, szörnyű minőségű videókat kapott vissza.

Mondanom sem kell, fogalmam nem volt, hogy erre már van lehetőség. Hát ez az előnye, ha korán kel az ember. Meg is mondom az apukámnak, hogy vigyük el a saját felvételeinket mi is.