Fiatal éveimben rengeteg rossz munkahelyen megfordultam, mire megtaláltam azt a kényelmes irodai állást, amivel most foglalkozhatok. talán az egyik legrosszabb élményem az volt, amikor friss jogosítványomat a kedvemben tudva úgy gondoltam, hogy az a legjobb módja a gyakorlásnak, ha autós futárként beállok egy ételbárhoz.

Mint kiderült, ez már csak azért is rossz volt, mert a helyen még annyira se törődtek a kocsikkal, hogy egy rendes motorolaj cserét megejtsenek rajta néhanapján.

Az első dolog, ami szembetűnt, az persze nem ez volt, hanem hogy a budapesti forgalom kibírhatatlan: állandóan dugóban ülni, úgy, hogy közben még a motort is kikapcsolhatod percekre pihenni, az emberek pedig értetlenkedne, hogy hol késik a házhozszállításuk.

Amikor azonban egyszer egy ilyen forgalmas időszak közepén megpróbáltam elindulni, és újra felpörgetni a motort az utca közepén, megtapasztaltam, hogy nem az a legrosszabb, ami történhet, hogy meg kell állnom – hanem az, hogy nem tudok újra elindulni!

Hiába fordítottam a slusszkulcsom, és próbáltam a motorba életet lehelni, semmi nem történt. Hamarosan, feladva a küzdelmet, hívnom kellett az autómentőt, és a főnökeimet.

A kocsit elkísértem a szervizbe, ahol szerencsére megnyugtattak, hogy nem az én hibám az, ami történt, a kocsiba ugyanis legalább 15 éve lehetett ugyanaz a motorolaj! Ilyen gyakori használat pedig szinte csoda, hogy eddig bírta, mert sok esetben a motor már ennél sokkal előbb tönkremegy.

Meg is mutatták, hogy a motorolaj, amit leengedtek, teljesen ragacsos, sűrű, és összeállt volt a rengeteg, motorban töltött évtől.

Egyértelműen látszódott, hogy ez már nem tudta betölteni az eredeti feladatát és csökkenteni az elemek közti súrlódást, elvezetni a hőt és megkímélni az alkatrészeket a kopástól.

Ennek eredményeként most egy drága motorcsere előtt álltunk, holott, mint ahogy a műhelyben is hangsúlyozták, elég lett volna évente egy új adag Castrol motorolajt venni bele, és cserélni.

Szerencsére én tudtam, hogy nem az én hibám, mert csak pár hete jöttem az ételbárhoz, a feketeleves azonban ezután jött – ők ezt nem ismerték el!

Nem jó hangulatban tértem vissza én se az étkezdébe, hogy beszámoljak arról, hogy hogyan kellett volna használni a Castrol motorolajat, de ők végig se hallgatták a történetemet, azonnal ki akarták velem fizettetni a kárt, amiért tönkretettem a „legjobb” kiszállító kocsijukat.

Én először azt hittem, hogy viccelnek (bár ez még annak is rossz lett volna), de kiderült, hogy nem, és az ő tizenöt évig használt motorolajukért engem akarnak felelőssé tenni. Nem bizonygattam sokat a dolgot, mert beláttam, hogy nem tudom őket meggyőzni, hanem felhívtam a szervizt, hogy mondják el, hogy mi a hiba, és amíg beszéltek, én már haza is mentem.

Pár nap után hívtak fel, hogy szeretnék, ha visszamennék dolgozni, és többet mesélnék a Castrol motorolajokról, hátha az ételbár többi házhoz szállító kocsijának is szüksége lenne ilyenre. Nem engedhetik ugyanis meg, hogy még egy kocsi kiessen, hisz így is már kisebb kapacitással dolgoznak.

Az számomra egyértelmű volt, hogy azonnal fel fogok mondani, mert úgy éreztem, ez a munka nem nekem való. Alapból nem szerettem, és azok után, ahogy bántak velem, kizárt volt, hogy megint autós munkát vállaljak, hát még ha a motor és a motorolaj állapotát is nekem kell ellenőrizni.

Nem akartam azonban nagy haragban elválni, úgyhogy annyit megtettem nekik, hogy a Castrol motorolajról átküldtem nekik mindent, amit találtam – jó webshopokat, ahonnan lehet rendelni, cikkeket, hogy miért éri meg használni, vagy éppenséggel néhány adalékos táblázatot, ami azt mutatja, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a boltban vásárolt olaj, és milyen adalékokkal lehet ezeket javítani.

Ezek után azonban ételbárba már legközelebb csak akkor megyek, amikor éhes vagyok. Legalábbis gondoltam ezt, amíg nem jött egy barátom a mozgó ételbár ötletével, és kellett elkezdenem újra vezetni – de ott már minden jobban ment, mert magunknak csináltuk a dolgot.