Alig vártam, hogy elvégezzem a gimnáziumot és végre a magam ura legyek. Nem volt rossz az otthoni közeg, de mindig is a magam ura akartam lenni. Az első munkahelyem egy elég jó színvonalú ételbár volt. Hamar kiderült nem túl sok közöm van a vendéglátáshoz, de olyan jó viszonyba kerültem a munkatársaimmal és a főnökkel, hogy idővel átképeződtem marketingessé és egy kicsit HR-essé. Az én feladatom volt, hogy az újdonságokat, az online felületen feltüntessem és eladjam. Ezek mellett, mivel elég jól kijöttem mindenkivel és szeretek is emberekkel foglalkozni, és ami a legfontosabb, tudom, milyen ember illhet a konyha csapatába a főnök rám bízta, hogy minden új konyhai kisegítő jelentkezővel én beszélgessek el. Köztudott, a vendéglátásban elég gyakran cserélődnek az emberek. Ha, képes kialakulni egy fain összeszokott csapat, akkor az egy isteni áldás lehet az étteremnek!

Sikerült egy elég jó személyzetet összehoznom, ami flottul üzemeltette a gasztronómiai különlegességekkel szolgáló ételházat! Így telt múlt az idő. Emberek vagyunk, ezért elengedhetetlen, hogy változtassunk az életünkön olykor. Ezt gondolta a főszakácsunk is, amit úgy vettem észre, hogy egyre kedvetlenebbül végezte a munkáját. A szomorú szakács nem jó szakács, mert az ételek ízére is kihat!

Rákérdeztem nála, mi a baj, mi történt, hogy már nem azzal a jó munka kedvel főz, mint szokott. Azt a választ kaptam, hogy sajnos már elvesztette a motivációját és valami változást szeretne véghezvinni az életében. Van is már terve és az is biztos, hogy marad az eredeti szakmájánál.

Egy ismerőse a fülébe ültetett egy elég jó lehetőséget ausztriai állásra. A pályáztató iroda elég jó ajánlásokkal bír, ráadásul nagyon segítőkészek. Egy rövid állapotfelmérés után, már készítenek is egy frankó önéletrajzot, ami után a szállodák, hotelek kapkodni fognak. A munkaszerzés fix és csak egy minimális honorárium jár az irodának, hogy szinte minden intéz a munkavállaló helyett!

Ha az ember menni akar, akkor menjen! Mindig azt vallottam, hogy azt kell csinálni mindenkinek amiben örömét leli. Vagy azt kell abbahagynia, ami már nem vált ki belőle semmiféle érzelmet, mert azok az elfoglaltságok teljes mértékben beszürkítik az ember személyiségét.

Utána jártam másnapra a történetnek, milyen is ez a cég, milyen ausztriai állást ajánl, és meglepődve fogadtam, hogy csak pozitív tapasztalatok értek! Sok ajánlást találtam az oldalon, olyanoktól, akiknek már segítettek elhelyezkedni. Engem is meggyőzött a lehetőség, tehát nem volt mit tennem, el kellett engedni az össze szokott kis csapatunk legfőbb emberét! Bátorítottam, hogy ne legyen tétova, ez egy jó lehetőség, a képességei megvannak, szóval bele kell vágni!

Kellemetlen, hogy el kell engedni egy jó munkatársat, barátot, bár pozitívan kell felfogni ezt is! Neki jó lesz, mi pedig kereshetünk egy új csapattagot, akivel újabb remek viszont tudunk majd kialakítani!